Lélegzem, tehát élek

2017. november 26. 13:11 - Sárkánylovasok SE

- Elmélkedés az életről tanítványunk, Krisztina tollából -

Minden az első levegővétellel kezdődött...

Többen is mondták már, milyen fontos lélegezni. Lélegzem, tehát élek.

„Ez lesz a kedvenc gyakorlatotok”- hangzott el már a próbaedzésen is. Levegőt venni mindenki tud. Hisz ez az Élet esszenciája.

Alig telt el egy kis idő, s rájöttem (ismételten), hogy a nagy igazságok a legegyszerűbb igazságok. Semmi körítés, semmi cicoma, vagy marcipán... - csakis a színtiszta, könnyed, felszabadult életérzés. Mert élünk, ugye? Élünk. Kiváncsi vagyok, vajon meg is élünk-e minden pillanatot.

Egyre több inger ér minket s ezáltal a koncentrált fókusz ideje egyre csökken (manapság 8 másodpercet mondanak a tudósok). Ez pont elegendő néhány egyenes vagy köríves ütés, pár láblendítés, vagy egy-egy védekező mozdulat szabályos végrehajtásához. 8 másodpercig még a mabo-t is ki lehet tartani! Vagy 1 percig, vagy 30 percig... Vagy akár órákon keresztül is. „...na, termelődik az energia? Érzed már?” - mondja a Mester.

...mert a Mester mindig mondja. Segít, tanít, mesél és felvilágosít. Erősít és lazít.

Ahogy nincs fény sötétség nélkül, úgy nincs komolyság komolytalanság nélkül sem. Időnként nagyobb izomláz van a mosolyizmaimban, mint egyéb testrészeimben, hiszen a mozdulatokat jó hangulatban, kicsattanó formában hajtjuk végre. Elevenen, csillogó tekintettel, lelkesedve vágunk bele a szabadidőnk gondosan felépített megreformálásába.

Egyik tanítóm szavaival élve:

„Csak az tud tanítani, akinek van mit! Csak azt lehet tanítani, aki hagyja magát!”

„Csak az tud tanítani, akinek van türelme hozzá!”

Saját tapasztalataim alapján egészítettem ki az első kettő kijelentést a harmadikkal. Nos, a Mester türelmes tanító.

Érzelmi hullámvölgy..., mélyrepülés és fellegekben járás..., fekete és szivárványszín..., hangos és csendes..., mozgó és álló..., nagy és kicsi..., minden és semmi..., mind vagyunk, mind vagyok.

A kung fu egy eszköz, mely megfelelően használva segít harmonizálni a bennem lévő érzéseket; könnyebben megértem az ok-okozati összefüggéseket, felszabadultabbá, lazábbá válok s a korlátaim feszegetésével kilépek a komfortzónámból, mely újabb tapasztalásokhoz juttat el. Két óra, mely alatt befelé tudok tekinteni, jobban meg tudom ismerni önmagam s ezáltal másokat is. Testileg, lelkileg és szellemileg is erősebbé válok.. napról napra egyre jobban. És ez így van.

"Fiam – szólt a mester –, most már te is tudod, hogy odaadó tanulással, hittel és kitartással elérheted azt, amit előtte lehetetlennek tartottál. Végül úgyis mindenki megtalálja a helyes utat."

Xie xie.