Harci edzés újratöltve

2017. március 21. 19:48 - Sárkánylovasok Harcművészeti Egyesület

- Edzőtársunk, Modu tollából -

Ú69d36ea0c83a9f06772f71528d91fed8_1.jpggy alakult, hogy el tudtam menni a legutóbbi harci edzésre. Egyszerre örültem és féltem. Örültem, mert már hónapok óta nem voltam ilyen edzésen, és féltem, mert harcin van esély arra, hogy szabad küzdelem lesz. 

Nos, nekem az előbbivel vannak problémáim. Maga a félelem visszavezethető ugyan a sérüléstől, fájdalomtól való félelemre, de elsősorban a pszichés nyomás az, ami a legnagyobb problémát okozza. Ott áll veled szemben valaki, akit meg kéne ütni. Ezzel még nem is lenne baj, de neki szintén ez a szándéka. 

Így hát elindul a 2 perc (átlag menetidő), és addig nincs megállás. Próbálkozni kell, keresni  rést, ahol átférsz a pajzsán. Közben néztek egymásra, és ha másik arcán (aki amúgy a barátod) azt látod, hogy úgy néz rád, mint egy idegenre, sőt villog a "meg foglak ütni" felirat is a homlokán, az azért elég para. Nekem legalábbis. Ráadásul tudom, hogy az én arcomon baromira nem ez látszik, hanem az, hogy félek.

Ha a másikon félelmet látsz, az neked erőt ad, magabiztosságot. Ezt már tapasztaltam többször is. Ilyenkor könnyebb. De nem az a célunk, hogy könnyebb legyen.

Baromira frusztráló úgy kesztyűzni valakivel, hogy azt érzed, nem tudod megütni, bármit is csinálsz nem "jutsz át". Lassú vagy és kicsi, és gyenge. A tehetetlenség borzalmas. És plusszban a partnered ezt még ki is használja (hisz ez a dolga). Jön, jön, és jön. Kóstolgat, bontja a védekezésedet, folyamatos combosokkal elvonja a figyelmedet, majd ha már leesett a kezed, jön egy köríves fejre. Így megy ez.

Van, hogy a folyamatos nyomástól elkezdek hiperventillálni, sípolva veszem a levegőt egy-egy gyomros, vagy combos után. Aztán jön a sírás, és a hányinger. A hányinger nálam ilyenkor alap. Stresszhelyzetben szokott előfordulni, amikor olyan dolgon vagyok túl, ami nagyon nem volt ínyemre (átéltem már ilyet lovazás közben is - egy egy parásabb, pörgős vágta után, amikor megálltunk jött az ismerős érzés...)

Szóval a legutóbbi edzés is ilyen volt. A páros gyakorlásoknál Zsolttal voltam. Ez egyben jó is és "rossz" is. Az tudva levő, hogy mindig az fejlődik, tanul legtöbbet adott edzés alatt, aki vele van párban, viszont annak is fáj a legjobban. Valamit valamiért. Szeretek vele párban lenni - rögtön jelen vagyok, nem kószálnak el a gondolataim.

Szokásos testkeményítés, és páros technikák voltak terítéken. Ezeket szeretem. 
Majd edzés végén jött a rettegett váltott páros küzdelem. Mindenki külön-külön 2 percet meccselt, közben Zsolt nézte (a többiekkel együtt) és segített, mondta mit hogyan, hol hibázunk, mi volt jó.

Zolival kerültem párba először (Ő régen járt hozzánk edzeni, de most külföldön melózik). Meg is lepődtem, mert amikor kiálltunk középre rögtön azzal kezdte, hogy ne verjem el nagyon. Nem tudtam eldönteni, hogy csak jófejségből mondta, vagy tényleg azt hitte, hogy olyan baromi jól bunyózhatok... Mindenesetre nem én vertem el őt, elég szarul ment. És a menet végén jött is a hányinger.

A második menetemben Mariannal voltam párban.
- Csajbunyó! - szólt Zsolt.
Itt már nem volt bennem para, csak óvatosság, meg rutintalanság. Vele azért könnyebb, mert konkrétan egy súlycsoport vagyunk, valamint pont a szünetben beszéltünk róla, hogy neki is visszajött a parája, így most elég nehéz. Szóval, ahogy már fentebb is írtam, az embernek könnyebb a dolga, ha látja a másikon, hogy fél. Így ez a menet könnyebben ment.
A 2 perc elteltével egyik férfi edzőtársunk meg is jegyezte, hogy ezt bármeddig elnézné még. Hiába... Férfiak. Imádják nézni, ahogy két nő csépeli egymást. :D


Írta: Modu
Szólj hozzá!

Egy női Kung Fu Panda szenvedései

2017. március 21. 19:30 - Sárkánylovasok Harcművészeti Egyesület

avagy milyen CPTSD-vel élni és kungfuzni

26.jpg


Előbb tisztázzuk mi is az a CPTSD: Complex Post Traumatic Stress Disorder, magyarul komplex poszt-traumás stressz szindróma.
Hosszan tartó traumatikus élmények hatására kialakuló állapot, pl. gyermekbántalmazás, rabszolgaság, hosszan tartó kínzás, megalázás, családon belüli erőszak stb. Fontos megjegyezni, hogy nem azonos a  baleset túlélőinél gyakran megfigyelhető PTSD-vel, mert azt egyszeri traumatikus esemény váltja ki.

Ez egy nagyon kemény állapot. Közel 3 évtizedbe telt mire rájöttem, miért vagyok más.
Nehéz volt, de ebben segített a kung fu és a csikung
(ha megengeditek, inkább fonetikusan írom).

Hogyan?

Hát a cím sokat elmond :D Pont olyan vagyok mint Po, a Kung fu Pandából. Vastag, lusta (egy kissé figyelemzavaros), és szeretek enni.

Tovább
Szólj hozzá!

"Most tehát elmegyek"

2017. március 19. 13:14 - Sárkánylovasok SE

Lin-csi kolostorában egy reggel így szólt az apáthoz ifjú tanítványa, Jen-csao szerzetes.


- Mester! Éppen kerek egy évet töltöttem kolostorodban. Részt vettem foglalkozásokon, szorgalmasan dolgoztam, számos alkalommal vonultam vissza meditációra. Lelkem nyugalmát mégsem lelem. Most tehát elmegyek!

- Járj szerencsével, Jen-csao! - válaszolta hűvösen Lin-csi, s otthagyta a szerzetest. Jen-csao megsértődött.

7.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

"Egy kis semmi a víz alatt"

2017. március 19. 13:13 - Sárkánylovasok SE

Lin-csi kolostorában élt egyszer egy jóravaló öreg szerzetes, név szerint Ling. Hallgatag, töprengő öreg volt, a tudás titkát kutatta egész életében.

 

"Mi a titka annak, hogy egyesek tudás nélkül is bölcsen elhelyezkednek a világban, s boldogan élnek benne, mások meg kiolvassák a kolostorok és a paloták összes könyvtárát, s mégsem boldogulnak?" Ilyen kérdéseket tett föl magának Ling, s Lin-csit is rendszerint effélékről faggatta.

 

Tovább
Szólj hozzá!

Zen gondolatok

2017. március 19. 13:13 - Sárkánylovasok SE

Egy

Vajon az alkohol vagy drog, amit fogyasztasz, békéssé tesz?
Sokan hiszik, hogy azok a pótszerek, amiket a testükbe tömnek, kulcsot nyújtanak a békéjükhöz.
A mesterséges kábítószerek ellazíthatnak. Feldobhatnak.
Ám ami művi, az művi.
Amint abbahagyod a szer fogyasztását, a békétlenséged visszatér. Az a béke, amire nem a saját bensődben leltél, sosem tarthat sokáig.
Azt szeretnéd talán, hogy valami narkotikum uraljon? Még ha ez a narkotikum általánosan elfogadott is?

Tovább
Szólj hozzá!

"Nem állítok a kutamhoz gémet"

2017. március 19. 13:13 - Sárkánylovasok SE

Kolostorában egy reggel így fordult szerzeteseihez Lin-csi apát

 

- Hívek! Ma elmesélem nektek, mit mondott régi mesterünknek a bölcs paraszt.
Amikor a mester, még vándorfilozófusként, lent járt délen, találkozott egyszer egy paraszttal. A paraszt kutat ásott a földjére, és ennek a kútnak a vízével öntözte rizsét. Egyszerű csöbörben kézzel húzta fel a vizet a mélyből. Amikor a mester odaért és meglátta, mit csinál, elámult, majd megkérdezte tőle.

 

Tovább
Szólj hozzá!

Fogvédő és tánccipő (3. rész)

2017. február 07. 11:48 - Sárkánylovasok Harcművészeti Egyesület

Edzőtársunk tollából...

Az előző részért kattints ide!

A párját ritkító

Az ember sok tapasztalatra és fejlődésre tehet szert azzal is, hogyha "csak" egyedül táncol (sueltázik, vagy performanszokra készül), vagy formagyakorlatokat, erősítést, ügyesség / koordinációs gyakorlatokat végez. Ennek ellenére, úgy vélem, bármelyik mozgásforma mélységeibe igazából csak partner által juthat el. 

(Azt hiszem eljutottunk abba a témakörbe, amit nem lehet áthallások nélkül olvasni. Ezért meg sem próbálok rendet tartani, 
mindenki viselkedjék illően. :P
)


Különösen igaz ez a kungfura és a társastáncokra, ahol a partner mozgatása egyértelműen mutatja az elsajátított ismeretek hatékonyságát.

06_2_1.jpgA két lehetőség (egyedül vagy párban) azonos alapokból indul, de eltérő élményeket nyújt, és ha ehhez hozzávesszük a csoportnak a dinamikáját (még akkor is, hogyha konkrét interakció nincs mindenki között, csak egy térben mozognak), akkor azt hiszem, a társas élmények, fejlődési lehetőségek elég széles skáláját lefedjük.

Ezekről lesz szó a továbbiakban.

Tovább
2 komment

Jelen lenni

- Edzőtársunk, Alexander tollából -

 

A lélekjelenlét annyit tesz, hogy jelen vagyunk testben-szellemben-lélekben, itt és most. „Carpe diem! Élj a mának”- tanítja a latin közmondás. Bölcsen.

Amikor lélekben nem vagyunk itt, kivonjuk az energiáinkat a mából. Azt érezzük, hogy az élet csak úgy zajlik, történik velünk, nem vagyunk urai a helyzetünknek. Mindez lehet időleges, de sok olyan esetről hallottam már (az én történetem is ilyen), amikor a személyiség (a lélekkel együtt) a múltban tartózkodik, a jövőtől szorong vagy a „lehetne” után sóvárog.

Tovább
Szólj hozzá!

2x100

2016. december 16. 12:58 - Sárkánylovasok SE

- Edzésnapló Maryann tollából -


kitwp_20161005_023.jpg
Mikor megemeltük a kitörések számát olyan 4x40 körülire, akkor írtam, hogy ezt már érzik a combjaim.


Most, hogy idén ősszel már másodjára csináltam 2x100-at, van azért izomlázam - fenék, comb. Tüdővel jól bírom (főleg, hogy tegnap nagyon jó tempóban, lassan nyomtuk le; valahogy a "sietősök" nem jöttek edzésre), a combom kezd égni az első kör vége felé, s a második kör felénél kezd tiltakozni, hogy na ennyi elég is volt már. A két kör között megint ittam a kreatin-foszfátot, s megint megvolt a 'kis drogos' érzés, amiről már írtam korábban. Utána, mostmár csak otthon, a már említett fehérje és BCAA (továbbra is nagyon finom, most már ilyet fogok újravenni, nem szójafehérjét).

Zsolt (és még sok más ember) mindig azt mondja, hogy fejben dől el, mit és mennyit tudsz megcsinálni (s ez a minőségre is igaz). Nos, én ugye tavaly csináltam meg először a 200 kitörést, úgyhogy jól megfigyelhetem a változásokat. Tavaly inkább arra mentem, hogy meg tudom-e csinálni végig, hogy megállok-e (sosem!), vagy fáj-e a térdem, akármim. Csak akkor hittem el teljesen, hogy képes vagyok erre, amikor már megvolt. (S amikor a gipszlevétel után visszamentem edzeni, mintegy pihenten rögtön 1x120-at vagy 140-et csináltam, ahogy a csapat többi része...! Ez nagyon menő, s akkor természetesnek gondoltam és most rökönyödtem meg rajta, ahogy visszaemlékeztem:). Zsolt semmit nem szólt, csak hagyta! Büszke voltam/vagyok, hogy ilyen hit és bizalom irányul(t) felém...!)
Azt kell, hogy mondjam, hogy idén sokkal inkább a minőség van előtérben, s nagyrészt mindkét térdem egy icipicit hozzáér a talajhoz (ami ugye a végső cél: minden egyes kilépésnél a másik térd a talajon...). Nagyrészt=~60-70%. Az a trükkös az egészben, hogy ha a vége felé "feladom", hogy 'na akkor most tízet úgy, hogy kicsit feljebb van a térd és nem igyekszem annyira', "nem esik jól"...! Nem esik jól, igen.
Csalásnak érzem.

Tovább
Szólj hozzá!