Fogvédő és tánccipő (2.rész)

2016. december 07. 18:46 - Sárkánylovasok Harcművészeti Egyesület

Edzőtársunk tollából...

Ha lemaradtál az első részről, kattints ide.

Az előző részt a kung fu edzések és táncórák kezdetének összehasonlításával fejeztem be, úgyhogy folytassuk innen.

Bemelegítés és nyújtás

paros_nyujtas.jpg

A nyújtás a kungfu esetében alapos, a test, az összes ízület ellazítása, nyújtása fontos az egészség megőrzése, az elkövetkező terhelés bírásának szempontjából. A tánc esetében ez némileg lazább, de itt is hangsúlyos a gyakran használt részek kezelése: térd, csípő, vállak mindenképp, nyak, törzs, karok, lábak kisebb-nagyobb mértékben. Hogy mit és hogyan nyújtunk, lazítunk, az persze minden esetben más és más, de érdemes észrevenni, hogy olyan nagy különbségek nincsenek: rendszeres dejavu-m, átérzésem volt mind kungfun, mind táncon nyújtáskor, igaz utóbbi rendszerint zenére történt, de ugyanúgy volt benne akár még "mabo" állás is, a szokásos váll/kar/térd/csípő körzésekről, óra végén pillangóülésről, lábnyújtásokról nem is beszélve. Nincs új a nap alatt - ez a közhely is lehetett volna a cikk címe, mint látni fogjuk, az analógiák lépten-nyomon feltűnnek, ez később sem lesz másként.

Egy érdekes pontja a lazításnak az izolációs gyakorlatok végzése: ezek olyan gyakorlatok, amelyek során csak egy adott részünket mozgatjuk, lazítva a hozzá tartozó izmokat, inakat, környező ízületeket, ügyelve arra, hogy a "nem kívánt", szomszédos alkatrészeink pedig nyugton maradjanak. Igazából a lazítás egy kellemes, természetes velejárója a műveletnek, a valódi cél inkább egy erős, egészséges testtudat kialakítása, mozgásunk rendezetté, akaratlagossá tétele. Ezzel el is érkeztünk a következő témához.

Testtudat

Térjünk egy picit vissza az izolációs gyakorlatokhoz. Kungfu edzéseken a két legjellemzőbb izolációs gyakorlat az ujjak külön-külön mozgatása, valamint...

"Képzeljük el, hogy derékból ketté vagyunk választva. Külön mozog a felsőtest és a csípő."

Ugye ismerős? Ezt majdnem minden edzésen hallhatjuk, és nem meglepő módon majdnem minden táncon is. A külön mozgó kezek/lábak mindenütt alapkövetelménynek számítanak, és ugyanúgy igaz rájuk mindkét esetben, hogy könnyű az első lépéseket megtenni, de hosszú idő tökéletesíteni őket. Ez persze már nem csak izoláció, hanem mozgáskoordináció is, amint arról mindjárt szó is lesz. A táncban a fentebb említett felső/alsó test szétválasztása mellett a másik sokat előforduló gyakorlat a vállak külön-külön mozgatása, ennek oka, hogy az általam tanult / kipróbált táncokban a férfi stílusban ezek kapnak több szerepet díszítés, figurázás során. (Csípő risza nem jellemző, de ezt én speciel egyáltalán nem bánom. :) )

Az erős testtudat kialakításának egy másik remek eszköze a sokféle koordinációs gyakorlat. Ezek mikéntje az elérni kívánt cél függvényében változik, nagyon nagy eltérés véleményem szerint kungfuban és táncban nincs. Amit mégis ki szeretnék emelni, az a mozgáskoordináció használatának különbözősége a két esetben, legalábbis ahogyan én tapasztalom.

A kungfu mozgása egyszerű. Az egyszerűséget természetesen idézőjelesen kell érteni, mégpedig úgy, hogy általánosságban a testünk jelentős része ugyanazon feladat végrehajtásán dolgozik: Ennek köszönhetően vagyunk képesek erőt átvinni, nagyon gyorsan mozdulni, vagy éppen milliméter precizitással odahelyezni kezünk/lábunk (vagy testünk bármelyik részét), ahol az épp szükséges, legyen szó támadásról, védekezésről, forma- vagy chi kung gyakorlatról. A kungfuban is persze előfordul, hogy a két kezünk teljesen máshogy mozog, a lábak pláne, de minden mozdulatnak folytonossága, folyása van, mert így lehet az imént említett célokat elérni. Hogy Bruce Lee-t idézzek (mert klisékből még egy ilyen komolytalanul komoly cikkben sem lehet elég): "Légy olyan, mint a víz". Ez persze nem csak a mozgásra vonatkozik, de nagyon jellemzi azt az testtudatot, amit a kungfuhoz társítok. (Nem, most nem a "hú-de-izzadok"-ra vagy a "pisilnem-kell"-re kell gondolni.)

Mi a helyzet a tánccal? Első közelítésre itt talán már nem igaz, hogy a test nagyrészt ugyanazon mozdulaton fáradozna, de ezt persze stílusa válogatja. Az egész testen átvonuló, hullámzó mozgás néha megfigyelhető, és ilyen szempontból analóg a kungfuval, de sokkal gyakoribb a mozdulatok megtörése, a kezek lábak látszólag céltalan, külön mozgatása. Ennek egyik oka természetesen a tánccal elérni kívánt hatásban keresendő: míg kungfu-ban az ellenfél gyors, hatékony ártalmatlanná tétele a feladat, valljuk be, a táncparketten kirívó sikereket ezzel aligha érhetünk el.
A tánc egyik célja a gyön05.jpgyörködtetés. Ennek csak egy része a szimmetrikus, harmonikus mozgás, ugyanakkor ott van benne a hirtelen váltások, a látszólag értelmetlen, de nehezen kivitelezhető mozdulatokban megbúvó szépség. A külön mozgó kezeknek, lábaknak nem célja erőátvitel, és a nagyon pontos mozdulatoktól is eltekinthetünk (kivéve a látványos elemeket, ahol minden számít), a mozgáskoordináció fő feladata végtagjaink látszólagos káoszának egyben tartása, ami időnként sokkal nehezebb, mint a kungfuban. Táncnál ott van továbbá elsődlegesen a zene, amely lüktet, ritmust vált, főként a latinos, hevesebb vérmérsékletű stílusokban, ezek lekövetése szintén sok odafigyelést igényel. A ritmus persze fontos a küzdősportokban is, erről majd később még szó lesz.

A fentebbiekkel szeretném alátámasztani azon véleményem, hogy mindenképpen érdemes mind a kungfu, mind a tánc mozgáskoordinációjával foglalkozni, mert ezek egymást kiegészítik, jótékony hatásuk előre nem tervezett módokon jelenhet meg, segítve a továbbfejlődést, bármelyik is épp a fő irány.

A testtudatosság fejlesztésének egy másik módszere az önmagunkra, az ún. befelé figyelés. Itt nem kell feltétlenül misztikumra, mindenféle vad jógi mutatványokra gondolni, inkább olyasmire, hogy mindig tudatosítsuk magunkban, melyik porcikánk éppen hol van, mit csinál, milyen érzést okoz.

Persze, meditációnál ez inkább előjön, és talán még könnyebb is, de valljuk be, tánc közben, vagy ellenfelünk püfölése során mindent "észben tartani" azért jócskán nehezebb. Márpedig ez mind táncban, mind kungfuban fontos, igen sok minden múlik rajta.

Ismét csak hasonló helyzetekkel találkozunk mindkét mozgásformában: koncentrálunk valamilyen mozdulat helyességére, és közben elfelejtjük a többi testrészünket, amik nem meglepő módon össze-vissza helyezkednek el. Ez fel sem tűnik, egészen addig, amíg a jó lelkű tánc/kungfu oktató, gyakorló partner, vagy saját ébredő figyelmünk észre nem veteti velünk. Vagy egy adott gyakorlat/figura az istennek sem akar sikerülni, egészen addig, amíg rá nem jövünk, hol rontjuk el: a ludas "mindössze" egy rosszul tartott csukló, egy elrontott lépés, egy beidegződött, más helyzetben akár még helyes mozdulat, amire valamiért éppen már nem figyeltünk. Ismerős ugye?

A tánc, a kungfu is ad módszereket, példaként a korábban említett izolációs, koordinációs gyakorlatokat. Edzés során a "legyél ott fejben" már-már az unásig ismételgetve van, tánc közben talán ezt olyan gyakran nem halljuk. Mégis, ha tudatosan figyelünk rá, még a tánc technikánkba, a tanulás folyamatába is érezhető javulás fog beállni.
A tánc egyik célja a lazítás, lazulás, ennek látszólag éppen ellentmond a figyelés, ezért sem szoktuk olyan erőltetetten hallani órákon. Pedig a figyelem nem csak "feszült figyelem", hanem "laza figyelem" is lehet, igaz, ennek elsajátítása embertől függően akár igen nagy feladatként is mutatkozhat. Tudom, nekem az.

Bár táncról volt szó, kungfus ismerőseim már bizonyára mosolyognak, ez a "laza figyelem" az, amire olyan gyakran történik utalás, amikor nem értjük, hogy mi figyelünk, de az mégse "jó", és amivel talán rajtam kívül mások is küzdenek. Ha akad zsonglőr az olvasók között, bizonyára ő is laza figyelemként jellemezné azt az állapotot, amelybe kerül, miközben mondjuk labdákat dobál, vagy nagyon sok tárgyat egyensúlyoz. Sajnos nekem a zsonglőrködésben eddig minimális sikerélményem volt, ezt (ennek hiányát) a "laza figyelmem" kevésbé fejlettségének tudom be.

(De lehet, hogy tévedek, és a zsonglőr sikerének titka mondjuk az ápolt köröm vagy a mindennap ötkor kelés. Ha netán ilyen témába bonyolódnék későbbi életem folyamán, majd írok arról is egy borzasztó cikket... �

Mindenesetre, ennek az ellazult állapotban fenntartott figyelemnek az elsajátítása az, ami a testtudatunkat legerősebben előre mozdítja, és amelynek segítségével számunkra is meglepő dolgokat tudunk elérni. Már időnkénti, egy-egy jó pillanatban elkapott, figyelmes mozdulatok is kellő sikerélményt adnak, ezt volt szerencsém megtapasztalni táncban és kungfuban egyaránt.

A testtudat már nem teljesen testi, fizikai kérdés, egy része már fejben játszódik le. Nem kezdenék hitvitát arról, hogy ez most ténylegesen "fizikai", vagy már inkább "szellemi" dolog, ezt meghagyom az okosoknak. A témák rendezése szempontjából így tűnik értelmesnek, ezen nyomvonal mentén szeretnék kicsit mesélni a következőkben a figyelemről és az egyensúlyról szerzett élményeimről. Ezek olyan kérdések, amelyek bár még mindig részben a testről szólnak, a gondolatok, a fej aktuális tartalma, állapota nagyban befolyásolja őket...

Jöhet a következő rész? Kattints ide!

xyq_logo_feher_kicsi.jpg

Elérhetőségeink

www.kungfu.sport.hu

hello@sarkanylovasok.hu

FB-on is megtalálsz minket:

Magyar Xing Yi Quan Iskola - Katt ide!

Jáde Sárkány Mozgásközpont - Katt ide!

Edzéseinkről bővebben itt olvashatsz.

Iratkozz fel YouTube csatornánkra!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapokharcosai.blog.hu/api/trackback/id/tr1612024735

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.