Hétvégi edzés - 3 kiló, bordák, bot

2017. március 21. 20:29 - Sárkánylovasok SE

- Edzésnapló Maryann tollából -

Tegnap edzés előtt felébredtem már reggel 7 körül - félig tudat alatt izgulok, hogy időben felébredjek, meghalljam a telefon rezgését és odaérjek. Hogy ne maradjak le - pedig tudnék ám sokáig aludni, majd egész nap abban a hétvégi tompa fáradtságban létezni, ami sokszor annyira jellemző.

Az izgulást a jelen pillanatra való koncentrálással szoktam enyhíteni. Most teakészítés, most kiveszem a hűtőből, most beteszem a számba és rágom, s most összeszedem a ruhákat és felöltözöm, most becsukom a kaput és így tovább. Hatásos módszer.

A program körülbelül:
- gumin ugrálás (mesteri (?) szint: 3x20 perc, s mi tíz percben nyomjuk: ne nyávogjunk ;) )
- medicinlabda-dobálás (én egyszer sem ejtettem le, juppijé! sőt, balkézzel is ráéreztem végre a helyes dobási technikára)
- testkeményítés: combosok, vállra rúgás, bordára rúgás (nekem újdonság), hasra rúgás (nekem még ütés: a fenének nem érzem, hogy kellene úgy megfeszíteni a hasat, ahogy jó), s azt hiszem, ennyi
- páros technikák (kesztyű és egyebek nélkül): combos, ütés, támadás-védekezés
- bottal 'kardozás'

Külön hála N.-nek, akivel kezdettől párban voltam: csodás a türelme, tudása, ereje.
A botos rész tetszett a legjobban, habár bal kézzel iszonyú ügyetlen voltam (nehéz volt fogni is a botot, pedig egy igen könnyű darabról van szó - hát igen, a mászás hiányzik ide sajnos kézerősítésre!), de jobb kézzel (bár a mozgásom kielemzése szerint igen gyengék a kezeim) néha már ügyesnek is éreztem magam (újra: kb. életemben páradszorra csináltam így, ezt a feladatot).

Összességében érdekes és persze fárasztó is volt az egész. :)
Mára erős izomláz: váll, egész hát, kezek, alkarok; s a többi alkatrészem is egyöntetűen tompább mozgású.

*****

A lelki oldalról: mostanában azt érzem, hogy mintha azt várnák (vagy várnám?) tőlem (magamtól), hogy már elsőre vagy másodikra tökéletes legyen a mozgás, és legyek erős.
Az aprónak tűnő, de bennem felnagyított kritikák, megjegyzések szúrnak, döfnek, fájnak - nyomogatják a "nem vagy elég jó"-gombot... Az egom azonnali válasza (a gyerekes sértődés és toporzékolás után) a visszavágás: de igen, és majd én megmutatom neked! Közben pedig már bele is fáradt ebbe a bizonygatásba...! Mert minek, mert értelmetlen - egyrészt úgyse fogja senki elhinni, s másrészt... talán én sem hiszem, talán nincs is így, s tényleg sosem vagyok jó és erre esély sincs, vagy nagyon kicsi.
Úgy tűnik, van még tere itt a fejlődésnek, tanulásnak és hitnek.
(Néha mintha sikerülne megtörni ezt az "átkot", mintát: akkor jönnek a sikerek és az önbizalom radikális emelkedése. Na de végleg megtörni...? Lehetséges?)

Welcome to my world - ez most egy nagyon őszinte poszt, ide, a világ elé. Hadd tudja meg mindenki: én sem vagyok tökéletes. ;)

Forrás: http://maryannfights.blogspot.hu

Egy kis összeállítás a hétvégi edzéseinkről (az admin voltam):