Egy női Kung Fu Panda szenvedései

2017. március 21. 19:30 - Sárkánylovasok Harcművészeti Egyesület

avagy milyen CPTSD-vel élni és kungfuzni

Előbb tisztázzuk mi is az a CPTSD: Complex Post Traumatic Stress Disorder, magyarul komplex poszt-traumás stressz szindróma.
Hosszan tartó traumatikus élmények hatására kialakuló állapot, pl. gyermekbántalmazás, rabszolgaság, hosszan tartó kínzás, megalázás, családon belüli erőszak stb. Fontos megjegyezni, hogy nem azonos a baleset túlélőinél gyakran megfigyelhető PTSD-vel, mert azt egyszeri traumatikus esemény váltja ki.

Ez egy nagyon kemény állapot. Közel 3 évtizedbe telt mire rájöttem, miért vagyok más.
Nehéz volt, de ebben segített a kung fu és a csikung (ha megengeditek, inkább fonetikusan írom).

Hogyan?
Hát a cím sokat elmond :D Pont olyan vagyok mint Po, a Kung fu Pandából. Vastag, lusta (egy kissé figyelemzavaros), és szeretek enni.

Először is körülírnám magam: 154 cm-en 92 kg oszlik el, erre mondják az orvosok, hogy súlyosan elhízott. Ennek ellenére lesprintelem a villamost, le tudok menni hídba, és fel tudom emelni a 90 kg feletti fiú edzőtársaimat. :D Szóval nem egy szokványos kövér csaj vagyok már. A telt zsírpárnák alatt acélos izmok szolgáltatják az erőt ahhoz, hogy meglepjem a kinézetem alapján ítélő emberkéket.

Ez volt a testem, de hogyan segítette a lelkem a kung fu?

Nos a CPTSD nagyon komoly dolgokkal járhat együtt, ilyen például a mély depresszió, pánikrohamok, különféle vegetatív, hangulati és kognitív tünetek. Az egyik legfontosabb különbség, hogy más ember a nem szokványos reakcióim alapján - amit egyesek hisztinek tekintenének csupán - rég elküldött volna a csoportból, deviánsnak bélyegezve.

Egyáltalán az a légkör, ahol vagyok, már segít. A szerető kungfus testvéreim és a mesterem, aki figyel mindannyiunkra. Kérlelhetetlenül és őszintén kapom/kaptam a tanítást, de csak akkor, mikor elviseltem a súlyát. Ha még nem álltam készen egy-egy pofonra, akkor a mester csak hagyott létezni.

A súlyom miatt kezdtem el, de egy év alatt kiderült, hogy a lelkem miatt csinálom.

Vannak még problémáim, sok is, de már van erőm egyesével legyőzni mindet, és egyszer majd a jövőben zavaró gondolatok nélkül tudom álomra hajtani a fejem.

Még nem vagyok sikertörténet, se példa, de az értékek, amiket itt tanultam, tovább adódtak. Segítettek, hogy segítsek másoknak. Életem legszebb pillanatai: Amikor egy 16 éves srác megköszönte a becsületről szóló tanításokat. Vagy a fiú, akit 4 órán keresztül beszéltem le arról, hogy megszökjön otthonról. A 19 éves fiatal férfi, aki végre leszokott a fűről és az alkoholról, erőt tudott venni magán és végre éli az életét. Nem ment volna, ha ezekhez nem adott volna lelki erőt a csikung és a kungfu.

Nincs varázslat benne, csak gyakorolni kell (persze ebben a belső lustaság gyakran akadályoz). És az sem baj, ha motivációként ott lebeg előttünk egy tál gombóc ;)

Utóirat:
És most az egyik kung fu-s nővérem szavait idézném: Kibírom, kibírom, kibírom, kibírom :D