Tegnapi párommal, M.-mel az egyik kombináció gyakorlása közben újra arra jutottunk: ez az egész harc-dolog a fizikai követelményeken túl főleg a lélekjelenléten múlik.

A fő kérdés, hogy mennyire hiszed el, hogy sikerül; s mennyire állsz bele a helyzetből való kilépés helyett.

Számomra a tegnapi fájdalmas combosok elviselése volt az a helyzet, amiben inkább lelkileg kellett győzködni magam és benne maradni - mivel fizikailag láthatóan kibírom a fájdalmat (hihetetlen!), s a puklikon és a foltokon kívül a  nagyobb baj elkerül. Volt egy pont, mikor M. pajzsra rúgott, s a pajzson így vagy úgy, de kifejezetten érződött a rúgása, s az okozott fájdalom már a - számomra - elviselhetetlen szintet közelítette meg. Mintha ott sem lett volna a vastag, védelmező eszköz. Az a tudat segített, hogy követtem az edző számolását, és mindig csak a soron következőt kellett kibírnom: mintha az lett volna az utolsó... Természetesen ez önámítás, de működött. Mindig csak a következőre koncentráltam. S egyszer... csak vége lett.
(Utána sziszegés, fintorgás, lassú leguggolás-felállás, további fintorgás és végül mosoly: "minden rendben!")

Itt a védekezés egyben támadás; többször véded magad úgy, hogy előrefelé mozdulsz:
beleállsz a helyzetbe, akkor is, ha a fájdalom kikerülhetetlen.
Megfeszíted az adott izmot, energiát szuggerálsz belé, vastagnak, tömörnek képzeled el. Láthatatlan pajzsot alkotsz belőle.

Sokszor az élet is ilyen:
kifizetődőbb hosszú távon a helyzettel való szembenézés.

(Önkritika: ebben a tekintetben eléggé gyerekcipőben járok még mindig; hiszem, főként tudattalan irányításnak "köszönhetően". Valahova elnyelődik az energiám, és az ostoba félelem és kishitűség veszi át az irányítást. Kívülről nézve ez nagyon érdekes folyamat, s rájönni, hogyan is zajlik: megfizethetetlen.)

Ezúton köszönöm az összes, állandó vagy alkalmi olvasómnak a jelenlétet és a fejlődésem követését. Bukdácsolás ez is. A lelkesedés ellenére nekem sem megy ennyi gyakorlás után sem tökéletesen az Öt Elem (s kérdés, valaha fog-e menni), a spárgám sincs még meg és a kezeim is gyengék (mihez képest: volt, hogy lányoknak segítettem sima vizespalackot kinyitni, mert "nehéz"-nek találták)...

...de azt gondolom, jobb mindezzel a tudással, mint nélküle. 

Forrás: maryannfights.blogspot.hu