Amikor az elménk el van csendesedve, úgy látjuk a dolgokat, ahogy valójában vannak. Ezzel szemben, amikor mindenféle gondolatok cikáznak a fejünkben, azok eltorzítják a valóságot. Mindegy, mit csinálunk, amíg az elménk zaklatott, nem lesz elég erős ahhoz, hogy egy hosszabb meditációt kibírjon. 10-15 perc bőven elég, többnek nem is lenne értelme.
Az elején a meditáció célja főként az, hogy koncentráltak tudjunk lenni, és megtanuljunk a pillanatban létezni. A nap folyamán tele lesz a fejünk információval, gondolatokkal, munkával, és minden ilyesmivel. Nem várható el senkitől, hogy azonnal megállítsa ezt a hangzavart.
Ha az ember nagyon zaklatott, előfordulhat, hogy az ülő meditáció nem esik igazán jól neki. Kiváló alternatíva lehet erre, ha elmész futni, gyakorolsz egy kis Qigong-ot vagy Kung Fu-t, vagy bármi más sportot, amit szeretsz és jártas vagy benne. Könnyebb lelassulnia az agynak, ha nem csak a légzésedre kell figyelned, hanem a mozgásodra is – ezek együttesen jobban lefoglalják, hamarabb elcsendesedik.
A mindennapi életben előfordul, hogy erőltetünk dolgokat, mert van bennünk egy vágy, hogy jobbak és jobbak legyünk, és hogy az idő előrehaladtával lássuk a fejlődést. A meditációnak viszont egy olyan helynek kell lennie, ahol nincsenek feltételek – tisztán el kell fogadnunk, bármilyen gondolatok is jöjjenek közben. A lényeg az, hogy ezekhez a gondolatokhoz ne ragaszkodjunk, hanem szépen tudatosítsuk magunkban, hogy ez csak egy gondolat, és engedjük el.
Egy bölcs ember egyszer azt tanácsolta, hogy az ülő meditáció előtt mindig gyakoroljunk egy kis Qigong-ot. Vannak, akik ezt egy kicsit túl komolyan vették, és rengeteg ember számára a meditáció pusztán a mozgásos meditációt jelenti. El sem tudják képzelni, hogy ülve, vagy esetlegesen fekve csinálják.
A szerencse az, hogy nincs jó vagy rossz. Ezek mind csak eszközök, hogy le tudjunk csendesedni. Az ülő meditáció például egy nagyszerű módja, hogy lenyugtassuk az elmét, de ha egész nap csak ültél, lehet, hogy szükséged van a mozgásra. Elvégre arra születtünk, hogy mozogjunk.
A legfontosabb az, hogy ne kényszerítsd magad. Ha zaklatott vagy, nem szabad elveszni abban az érzésben. Kérdezd meg magadtól, miért vagy nyugtalan, és hogy mit tudsz tenni azért, hogy ez megváltozzon. Ha ez megvan, akkor tedd is meg. Ha meg semmit sem tudsz tenni érte, akkor mi értelme van egyáltalán így érezni? Ez csak egy minta, amibe sajnos belebukott az elménk. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez nem ilyen egyszerű, mégis úgy gondolom, ez egy nagyon jó tanács.
Fontos, hogy adjunk magunknak egy kis teret. Távol a tervezéstől, a csinálástól és a létezéstől. A szerepektől, amiket magunkra aggattunk: szülő, üzletember, munkás… Ezeknél sokkal többek vagyunk. És sokkal többek vagyunk a szorongásunknál is.
Nézz magadba, és gondold át, mi az, ami megnyugtat téged. Különböző napokon lehet, hogy ezek különböző dolgok lesznek. Edzésre van szükséged, vagy elmennél futni? Esetleg egy kis Qigong? Az biztos, hogy könnyebb ülni, miután kimozogtad magad. De ha neked nem ez a módja, akkor nem kell mindenáron.
Találd meg azt, ami segít fókuszban maradni. Lehet ez egy zeneszám, egy apró tárgy, egy szeretett ember képe, vagy egy idézet valakitől, mindegy – a lényeg az, hogy olyan helyen legyenek, ahol láthatod őket nap, mint nap.
Ne komplikáld túl. Legyél relaxált és éber, de semmiképpen sem álmos. Az álmos az nem éber. Nem az a célunk, hogy az elménk nehézkesen működjön – legyen éber, könnyű és kiterjedt. Engedd meg magadnak, hogy az legyen.
Ha szeretnél többet hallani rólunk, kövess be minket a Facebook oldalunkon!