Bármit kérhetsz...

2016. május 11. 10:06 - Sárkánylovasok Harcművészeti Egyesület

- Edzőtársunk, Modu tollából -

Egy barackos pite indította eszmefuttatás

Este edzés után Mesteremmel, Balogh Zsolttal beugrottunk a pékségbe beszerezni egy kis harapnivalót, és eszembe jutott az a finom túrós-barackos pite, amit ott lehet kapni. Mivel nem volt nálam pénz, kérdeztem, hogy kérhetek-e én is valamit? Azt mondta: - Bármit kérhetsz.

A csapatban már megszokott a “szó szerint értünk mindent” felfogás, ezért ehhez híven elmosolyodtam a mondaton, és elkezdtem sorolni:

- Húú, akkor szeretnék egy nagy házat, egy szép nagy birtokot, sok sok lóval. Hajlékonyabb, dinamikusabb, ügyesebb szeretnék lenni, stb-stb…(És a szellemi oldalról ekkor még nem is esett szó, ott is hosszú a sor).

Jót mosolyogtunk, aztán megvettük a sütiket.

Ma reggel, miközben munkába menet baktattam a vonatállomás felé, újra eszembe jutott ez a mondat. “Bármit kérhetsz.” És ha belegondolunk, tényleg így van!
De egy csomó mindent nem fogalmazol meg magadnak rendesen. Én sem. Csak megvan az érzés, hogy “szeretnék”... Másik munkahelyet, új párkapcsolatot, másféle életet (és még sorolhatnánk). De sokszor itt meg is áll a dolog.

Hol maradnak a konkrétumok? És sokszor még ennyire sem telik a kreativitásodból, csak hajtogatod, hogy mi az, amit NEM szeretnél. Így aztán a cél még távoli kilátásban sincs, Te meg már a rajtvonalnál kínlódsz, hogy NEM innen akarsz indulni... De akkor honnan?

Nem jó az, ami most van.Oké. Mást szeretnél. Rendben.

És mégis mi az?

Mondd meg, írd le konkrétan! Kérj! Mert annyi, de annyi megfogalmazatlan vágyunk, álmunk van, amiket ki sem merünk mondani, még magunkban sem. Csak érezzük.

Tovább ízlelgettem: “Bármit kérhetsz.”

Az a baj, hogy nem mersz kérni. Már ezt sem mered. De miért nem? Mi történik, ha kimondod, amit szeretnél? Ha végigfuttatod a gondolatmenetet, hogy mi az, amire ebben a pillanatban vágysz? És ezek nem feltétlen, sőt valójában főleg nem tárgyi dolgok.

Ha csak azoktól függ, hogy elégedett vagy-e az életeddel, akkor még nagyon az elején jársz a tanulnivalódnak. Ez alapvetően nem baj, ha kész vagy kinyitni a “tankönyvet”. Tőled függ, hogy milyen hosszú egy-egy lecke abban a könyvben. És ez a jó hír. Tőled függ.

Nem mástól. Nem a párodtól, nem a szüleidtől, nem a barátaidtól, vagy a főnöködtől. Olyan könnyen okolunk másokat a saját magunk mentségéért. Persze, ez a könnyebbik út, bűntudat letudva, én nem tehetek róla, nem tőlem függ. Nos az a rossz hír (és egyben a jó hír is - nézőpont kérdése), hogy de. Tőled függ.

Úgyhogy fel kell ismerned, hogy nem áll senki az utadban.

Illetve mégis. Te magad! Nosza, küldj egy jól irányzott combost negatív énednek, tedd harcképtelenné, és indulj meg előre!

Mondok egy példát: amikor a metrón utazol, mire gondolsz? Arra, hogy milyen sokan vannak, és mennyire utálod ezt az egészet?

Ez egy negatív spirál. Észre sem veszed, és lehúz egyre mélyebbre. Ha ezt megszokod, első gondolataid mindig a rossz körül fognak forogni, és azt fogják tovább erősíteni.

Ezt az - egyébként valóban nem túl kellemesen eltöltött időt - használd fel inkább arra, hogy magadat építsd!

Gondolj inkább arra, hogy mindaz, amire vágysz, amit szeretnél, amilyenné szeretnél válni… az már LÉTEZIK.

Ebben a pillanatban is. Hunyd le a szemed, és képzeld el, érezd, tapintsd, szagold mindazt, amit szeretnél. Hogy mindaz, amire vágysz, már VAN. Nincs hiány.

Az energia mozog, érzékel, és teremt. Hogy mit, az Tőled függ ;)

Mennyi kérdés és válasz van egy egyszerű barackos pitében… :)